Boldog és sikeres 2010

Szeretetben és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!

Kórházvonat

Édesapámmal beszélgettem vasárnap, természetesen szóbakerült a munkahelye, és az ott lezuhant gép is. Azon viszont meglepődtem, hogy a kollégái a román forradalom idején, mikor Temesváron lövöldözések voltak, Dunakeszin a Bhv-kból villámgyorsan kikapták a székeket, majd ágyakat behelyezve kórházvonattá alakították át őket.Üzembe állítólag nem kerültek, a későbbiekben visszaépítették a székeket is.

Ha azok a falak mesélni tudnának....

:)

Aktuális!

Költségcsökkentésként javasolnám az alabbi képen látható lehetőséget, mellyel őseink már sikeresen próbálkoztak:

:) :) :)

Kép forrása: ww2incolor

Megvannak az engedélyek!

Tóth Robi barátom ismét egy jó hírt hozott pénteken, megkaptuk a kutatási engedélyt a Pilisi Parkardő ZRt Gödöllői egységétől az Erdőkertes és Veresegyház közötti területen lezuhant gép felkutatására. Így már, az önkormányzat engedélye mellett, minden jogi akadály elhárult a munka megkezdése elől. Az első kutatási napot szombatra tervezzük, reméljük az időjárás kegyes lesz hozzánk. Mielőtt még valaki arra gondolna, hogy ott fakivágás, tereprendezéssel járó munkák kezdődnének, tájékoztatnám, hogy ilyenre nem kerül sor, kizárólag az aljnövényzet, és nyomokban a kb. 20-30 cm-es talajréteg kerül átvizsgálásra, a fenyőerdő bárminemű károsítása nélkül. Az ott feltalált alkatrészek és maradványok a későbbiekben a veresgyházi önkormányzat gyűjtenényét fogják gyarapítani. Remélhetőleg, tavasszal egy kiállítás és előadás keretein belül részletesebb bemutatót és egy emléktábla- avatást is tarthatunk majd.

Dunakeszi 2009.12.05.

A hírek egyre jobbak, Bessnyői úrral szombaton találkoztunk Dunakeszin. Négy órán keresztül sétáltuk a gyártelep körül, Bessnyői úr fiatalokat megszégyenítő tempójában. Rengeteg érdekes információt kaptunk tőle, melyeket most próbálunk rendszerezni, összetolni, hogy megpróbáljuk teljesebbé tenni hiányos mozaikunkat.

A repülőgép zuhanásának történetén kívül rengeteg új és érdekes információt kaptam Dunakeszi háborús történetével kapcsolatban.

Ilyen információ, hogy Dunakeszi városát mindössze 10 német soldat és egy tiszt védte, gondolom mellettük még néhány magyar is lehetett. De fény derült az Attila vonal Dunakeszin áthúzódó helyére is. Mindezekről és a város védőit rettegésben tartó szovjet mesterlövészekről néhány nap múlva olvashat.

Az épület sarkáról lőtt a rohamlöveg a szovjet mesterlövészre. A képen Besnyői Pál és Szokolai Tibor

Dunakeszi ismét

Ma nagyon jó hírt kaptam Pécsek Imre kollégámtól, a Vasutas Magazin főszerkesztőjétől. Ugyanis a nemrég megjelent, velem készített  riport kapcsán egy olvasói levél érkezett hozzá, melyben Bessenyői Pál nyugalmazott műszaki főfelügyelő megírta, hogy ő is szemtanúja volt a Dunakeszi Járműjavító területére zuhant repülő tragédiájának. A levélben leírtak tökéletesen passzolnak Dósai József visszaemlékezésével (a szemtanú, akinek visszaemlékezése, baráti kisugárzása elindította a kutatást), immáron ez a harmadik leírás a zuhanásról. Bessenyői úr még a mai napig is Dunakeszin lakik, a becsapódás közelében remélhetőleg a napokban tudok vele egyeztetni egy időpontot egy kis baráti beszélgetésre ama viharos időszakról, és meg tudjuk nézni a helyszínt is. Ha szerncsénk van, akkor az üzem azon területére zuhant, ahol kevésbé történtek építkezések, munkafolyamatok. Így lehet esélyünk egy műszeres keresésre is, ami sikerrel kecsegtetne.

Meglepő, hogy eme világban többen is össze tudunk fogni (mások által ócska, használhatalan vasdaraboknak nevezett) repülőgépmaradvnyok felkutatása ügyében, pénzt, időt, energiát nem kímélve, hogy egy apró, ismeretlen és elfeledett történelmi pöttyöt felkutassunk, megvilágisítsunk. 

Bf-109 /2

Egy kis lépés, de az a lényeg, hogy előre. Több vonalról is megerősítést nyert, hogy a maradványok egy Bf-109 -es vadászerpülőgép maradványai. Így szinte biztos, hogy a gép Isaszeg felett kapott találatot, szemtanuk és a CsJ. szerint is a pilóta kiugrott, de sajnos belehalt a sérülésekbe. A gép pilótája a zuhanás helyszínétől egy kilométerre ért földet, a Gödöllő-Valkó közötti műút mellett.

Bf-109

Szombaton nem izgult egyikünk sem az eső miatt, inkább az foglalkoztatott mindenkit, hogy vajon rálelünk-e a gépre. Tóth Robi barátom sok munkát fordított a kutatásra,az eredmény főként az ő érdeme. A döntő lépést Sanyi bácsi útmutatása jelentette. Robi lebeszélte az időpontot, Sanyi bácsi jött, látott, mutatott....mi meg néhány óra erdei séta után ráleltünk a maradványokra. Hogy milyen típus? Csak tippünk van.

Valószínűsíthetően 1944.07.02-án Isaszeg felett lelőtt Bf-109, azaz a hírhedt Messerschmitt-109-es.

Némi információ a gépről:  ITT: Bf-109

A helyszínen talált néhány maradvány:

FOLYT.KÖV.

Zrínyi II. rohamlöveg Vácon

Ma, kedves barátom, Dávid Zsolt küldött egy Vácon készült fényképet, amin egy Zrínyi II. rohamlöveg látható (már épp ideje volt :p ). Elég sokat sétálgattam városkánk utcáin, de sajnos nem találtam rá az épületre, csak egy hasonlót leltem a strand melletti kis utcácskában. Ha valakinek ismerős lenne a jellegzetes tégla burkolású épület kérem jelezze nekem. Szeretnék egy "akkor" és "most" fényképet készíteni, azonos szögből, bemutatva a jelenlegi helyszínt is....

Íme a kép:
(Zrínyi II. rohamlöveg)

Kép forrása, és leírás a rohamlövegről: ITT

Falfirkáló bakák

A múlt évben jártunk Kedvesemmel Komáromban, a munka után természetesen kihagyhatatlan program volt az erőd teljes bejárása. Kicsit elképedtem rajta, van mit renoválni...

A labirintusban haladva érdekes dolgokat láttunk meg. Néhány baka már a harmincas években is hódolt a falfirkálás művészetének. A falakon szinte végig lehet követni az évtizedek múlását, hisz a harmincas és negyvenes évek magyar firkái után a ciril betűs feliratok sorakoznak szovjet katona módjára. Az erőd padlózatán pedig egy szegecses magyar bakancs nyomára is rátaláltunk.

Remélem az erőd renoválása után is megmaradnak a firkák, hiszen ez ma már történelem...nem úgy mint a vonatok oldalán. A történelem pici szelete most hét képen lesz látható.

Íme a falfirkálók és műveik:
(a kattintas a képekre, úgy nagyobb méretben láthadod őket)

Avatás

Városunkban teljessé vált az emlékmű. Remélem a vandál kezek messziről kerülik majd.

A Váconline tudósítása  ITT olvasható.




-Béke poraikra-

82-es "ruszki akna" Vácon

Ritka az olyan teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás, amilyet az ESTV nyújtott a napokban. Helyes lenne, ha minden médium hasonlóképp tudósítana és nem törekedne a történet "felturbósítására". Nem kerekítene, állítana fel mindenféle teóriákat egy-egy szófoszlány alapján....

Az eseményről bővebben    ITT    olvashat, nézheti meg a tudósítást.

Sáta, B-24 Liberátor

Kommentár nélkül.

Kattints: IDE

Nyári emlék

Már lassan fél év is eltelt a rendezvény óta, azért hátha van még valaki , aki nem látta az ott készült képeket. A képeken látható eszközök egyike sem tartalmaz(ott) semminemű robbanásveszélyes anyagot, az ott látható eszközök mindegyike hatástalanított.

A képek IDE kattintva válnak láthatóvá.

Emlékezés

Emlékezzünk egy pillantra az elhunyt katonákra!

Felelőtlenség!

Megdöbbenve olvasom, hogy néhány ember mennyire felelőtlen! A militartista gyűjtőszenvedély néha úgy tűnik elhomályosítja a felelős gondolkodást és halálos veszedelmet okoz (nem csupán saját magára vetítve)!

Elítélem ezt a gondolkodásmódot!

http://ujszo.com/online/regio/2009/10/21/robbanas-a-garazsban-fotokkal

Ez már nem a történelem tudatos megismerése, kutatása ez már valami más.....

Engedély

Túl vagyunk a második lépésen! A veresegyházi engedély megszületett, aláíratatott.

A következő két lépés: a Historia Domus és az Pilisi Parkerdő ZRT megkeresése lesz.

Kitartó mackó

Mi lehet ez a Kitartó mackó? Ezt sajnos én sem tudom. Ezt a megnevezést Jakus Lajos használja a Penc múltja és jelene (2002) kiadványában. A történet: ...a magyar katonák a traktor vontatta ágyút a "Kitartó mackót" otthagyták , lőszereit szétszórták..... Feltételezhető, hogy az eszköz egy kisebb űrméretű pct.ágyú lesz. De melyik típus? Ez a kérdés. Ha valaki tud ezzel kapcsolatban információval szolgálni, kérem írja meg nekem.

Roncskutatás Veresegyházán

Szerdán azaz  szeptember 16-án Veresegyházán jártam. A település polgármesterével Pásztor Bélával volt találkozóm egy, a település határában 1944 nyarán lezuhant repülőgép felkutatásával kapcsolatban.Előzmények : ITT , az erdőkertesi leírás. (Augusztusban , mikor az erdőkertesi polgármesternél jártunk, Pásztor Lászlónál, még úgy gondoltuk, hogy a terület Erdőkerteshez tartozik. Részben jól gondoltuk, néhány évtizede még oda, de ma már Veresegyház része a terület.)

A polgármester és az alpolgármester rendkívül kedvesen fogadott, és érdeklődéssel fogadták tájékoztatásomat, miszerint szeretnénk csapatunkkal kutatni a vélt zuhanási területen. Hihetetlenül örültem, mikor meghallottam, hogy Pásztor úr emlékszik a zuhanás helyére, sőt csapatostul kivonultunk, és megmutatták a helyszínt is.

Ezzel egy újabb nagy lépéssel sikerült közelebb kerülnünk a történelem egy apró szeletének megismeréséhez. Az elkövetkezendő hetekben a terület tulajdonosát fogjuk felkeresni a kutatás engedélyezése végett, majd annak birtokában szeretnénk megejteni az első fémkeresővel történő vizsgálódást. Mindezek közben természetesen fel fogjuk keresni a település plébánosát a Historia Domusba való betekintés végett. Ha szerencsénk van abban leírásra került az elhunyt pilóta neve, halálának időpontja.

Jelenleg sejtjük, hogy ki lehetett a személyzet , melyik és milyen típusú repülőgép lehetett. Erős tippünk van a zuhanás időpontjáról és a légiharcból győztesen kikerülő amerikai pilóta kiétéről is. Az adatokat addig nem teszem nyilvánossá, amíg igazolásra nem kerülnek. De annyi talán említhető, hogy nagy valószínűséggel egy Me-110G2 repülőről van szó.

Légiveszély! Vác! 2.

Említettem, hogy a Vácot bombázó és Vác felett átrepülő ellenséges repülőgépeiknek veszteségeik is voltak. Azt mindenképp szükséges megjegyeznem, hogy a II. világháború alatt Magyarország felett kb. 6000 (!) db repülőgép zuhant le. Ezek közül Vác közelében (25km sugarú körben) az összesített táblázatomban 27 gép zuhanása van jelölve. A gépek többsége három időszakban ért szerencsétlenül földet. Az 1. (leg)nagyobb kört az 1944.június 27. körül (1944.06.27.-1944.07.02.)lezuhant repülőgépek teszik ki.Számszerint 14db. A gépek többsége amerikai. Feltételezhetően a 15. AirForce állományából maradtak itt. Többségében bombázókat vesztetttek (B-24, B-17), de Márianosztránál egy P-51 "Mustang" is eltűnt. Az aznapi légitámadásról már írtam itt: Tahitótfalu 2. részletesebben. Aznap több német gyártású magyar gép is lezuhant a környéken , főként Me-110G-2 típusok (legalább 3db). Ebben a körben érintett települések: Tahitótfalu, Márianosztra, Nagybörzsöny, Nógrádverőce, Diósjenő, Bercel, Göd, Dunakeszi, Őrbottyán, Szentendre, Kismaros. Ha egy térképen összekötjük a településeket, talán a repülés irányáról is képet kaphatunk. A talánt szükséges odailleszteni, mert lehetséges, hogy a köteléktől elszakadt gépek is lehetnek a listában. Akkoriban nem volt ritka a köteléktől 50km-re való eltávolodás sem. Természetesen ez inkább a sérült vadászgépekre jellemző.

A második kört a már közeledő front, többségében szovjet berepülések miatti veszteségek teszik ki. A szovjet bombázások szeptember 13-15 körül jelennek meg főként a térségben. Érintették Vácot, Tahitótfalut, Gödöt is. A veszteségeik között szerepelnek bombázók, feltételezhetően Bostonok, melyeket az amerikaiak adtak kölcsön nekik, de van egy IL-4 -es is közöttük. A szeptemberi szovjet elleni harcokban csak szovjet gépek zuhantak le az említett 3 település közelében, számszerint legalább 5db. Természetesen mindezek mellett voltak még bombázások pl.: a 15. AF. szeptemberben két alkalommal is támadta a szobi hidat, elsőre eredménytelenül, de később már sikerrel, de ami a jelen leírásban lényeges momentum, hogy az amik akkor a térségben gépet nem vesztettek.

A harmadik halmazt a front megérkezése körüli napokban lezuhant gépek teszik ki. A dátum a már sokat emlegetett 1944.12.08. Azon hideg napokon három gép zuhant le a közelben egy magyar (Bf-109) -Vácnál és kettő szovjet. Az egyik szovjet Perőcsénynél zuhant le, ez egy Il-2 m3 "sturmovik" volt, Manfred Goetze fhdgy. lőtte le (8/SG.10 - Fw 190 F-8 tip. ) gépével.

A másik szovjet Vácrátótnál ért földet, ez szintén egy Il-2-es ,amit Ofw. Duszus (8/SG.10, Fw 190 F-8 tip. gépével) lőtt le. Természetesen van több olyan gép is amelyeknek nem ismerem a zuhanási idejét, de még 100%-ra a gép zuhanását sem merem megerősíteni, mivel sajnos csak 1-1 visszaemlékezés van a birtokomban. Ilyen visszaemlékezések árulkodnak Tahitótfalu, Nézsa közelében lezuhant gépekről, melyekről csak a zuhanás évszáma ismert: 1944.

Összesítés után az arányok a következőek szerint alakulnak:

Elleneséges veszteség ( szovjet és amerikai): 19db

magyar és német légierő: 8db

Téves lenne a fenti adatból azt a következtetést levonni, hogy ennyivel jobbak és ügyesebbek lettek volna a gépeink és azok pilótái. Sajnos a szövetségesek egy-egy támadásban 2-3-szor több géppel vettek részt, mint a mi védőink.

Kép forrása:http://www.tankonyvtar.hu/historia-1984-04/historia-1984-04-ego
Forrás: www.450thbg.com

Matuska Szilveszter

Vácon nem büszkélkednek vele, de tudnunk kell, hogy a "biatorbágyi rém" a váci fegyházban töltötte al az 1936-1944 közötti időszakot.

Matuska 174 cm magas, átlagos testalkatú barna hajú és szemű átlagos küllemű férfi volt. Egyetlen különleges ismertetőjele (az elmebaján kívül) az arca jobb oldolán lévő lencse. Csantavéren született, egyszer már elítélték Bécsben a landesgerichti merénylete miatt. Magyarországon 1934-ben ítélték el 22 rendbeli gyilkosság miatt. Halálos ítéletét később életfogytiglanra módosították.(1)

Hogy került képbe Matuska az én blogomban?

- A Vácra 1944.12.08-án bevonuló szovjetek már zűrzavaros állapotot találtak a városban, így a börtön területén is. Matuskát feltételezhetően még a rácsok mögött találták, de egy ravasz trükkel sikerült magát kiszabadítania. A szovjet parancsnoknak előadta, hogy őt egy német lőszerszállító vonat felrobbantása miatt börtönözték be. Sőt, még valami alrendőri pozíciót is kapott. Bizonyára úgy gondolta, hogy a látszat csak ideig-óráig tartható fenn, ezért továbbállt, utoljára egy váci kocsmában látták.

(1) Váci történelmi Tár 619.old.

kép forrása, és a merényletről bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Biatorb%C3%A1gyi_mer%C3%A9nylet

Egy fiú

Ma egy közeli rokonom elbeszélését elevenítem fel ezzel a 2006-ban szerzett, prózába foglalt történetnek, melynek minden mozzanata valós és megtörtént Vác mellett egy kistelepülés közelében. Nem remekmű, de remélem megragadja a pillanatot.

Egy fiú

Folyt a betakarítás a mezőn, a tikkasztó melegben a félmeztelen férfiak keze alatt égett a munka, fél szemmel sandítottak csak a közeledő alakra, tudták az intéző az, de nem akartak tudomást venni róla, bíztak benne, hogy csak nézelődni jár éppen arra, de legbelül sejtették….

Mindenki mélyen hallgatott.

Mint viharban a mennydörgés tört elő :XY – SAS- behívó, XY- behívó , XY –SAS- behívó, XY – behívó , a férfiak ridegen álltak és hallgatták a neveket. Minden héten 4-5 név törte meg a mező csendjét. Az idő múlásával a nevek száma egyre több és több lett, ősszel már heti 10 név is elhangzott. A 12 éves fiú nem igazán értette miről szól a háború, a rádióból és a felnőttek elmeséléséből csak hősiesség, megbecsülés született szívében, nem pedig sajnálat. Büszkeséget érzett azok iránt, akiknek nevét kiáltották.Ősszel, mikor a kukorica betakarítása jelentette számára a legnagyobb élményt a hegyek közül felbukkanó újabb száz és száz repülőt figyelte barátaival, megcsodálták az óriás vasmadarakat, amik kelet felé húztak dübörgő, monoton erősödő és halkuló csapatukkal. Most azonban egy lemaradt közülük, egyre lassabban és lassabban szállt, egyre lejjebb ereszkedett, maga után hosszú füstfelhővel szelve ketté a kék eget.Szaladtak felé, ahogy csak lábuk bírta, egymásnak mutogatva a nyíló ejtőernyők irányát. A gép hangos csattanásokkal, durrogással jelezte, számára befejeződött a háború.Hazatérve büszkén, feszített mellkassal mesélték a falubelieknek, ők látták, ők ott voltak, ők már ki is vették részüket a háborúból.

Az idő egyre hűvösebb lett, a hideggel nem csupán a pihenés köszöntött be a faluba, egy reggel 10-15 teherautóból álló oszlop telepedett a templom és a gróf kastélya előtti térre. A katonák leugrálva a falubeliekkel nem törődve láttak azonnal munkához, sátrakat állítottak, óriási üstöket hoztak, melybe egy marha is kényelmesen fürdőzhetett volna. Csodálták a német technikát, hisz még csak hallottak az elektromosságról, az árammal forralható üstökről, amibe a sátrakban készült méteres szalámi rudak fürdőztek, egy másikban pedig lógatva szárították a hengeres húskészítményeket. Nagyokat nyeltek, hisz ritka vendég volt arrafelé az efféle harapnivaló, meg aztán az ő családjuk rekvirált marhái is erre a sorsra jutottak. Mikor este a fiú belépett a családi házba, meglepődve látta, hogy két idegen épp vacsoráját költi a családi asztalnál, két német. A fiú nem érzett gyűlöletet, de szülei fagyott arccal, némán fogadták a németeket. A tiszta szoba jutott nekik, a tiszt vacsora után mosolyogva meghagyta neki, ha reggelre fényleni fog a csizmája, megajándékozza őt.Ezentúl az erőtlen reggeli napfény minden nap büszkén táncolt a csizma orrán, a jutalom egy negyed rúd szalámi volt, a kincset este megosztott családjával.

Egy decemberi délelőtt nagy sürgés – forgás támadt, sejtették: JÖN a ruszki!A németek amilyen hirtelen jöttek, olyannyira gyorsan indultak útnak Ipolyság felé, a felmálházott szekerek, a teherautók mély nyomot szántottak az esőtől fellazult úton.Alighogy kiértek a faluból, az ellenkező irányból újabb szekérkaraván érkezett a faluba, a szekerek hadianyaggal, a tábori mise kellékeivel, színházi kellékekkel, sebesült német katonákkal, élelemmel voltak megrakva. A lovak nehezen, lassan kaptattak fel a különösen meredek oldalon, a fiú és bátyja csodálkozva bámulták a szomorú menetet, amint nyugati irányába fordulnak.Hirtelen halk ropogás törte meg a szekerek nyikorgó hangját. A völgyből útjára indult lövedékek tompa puffanással fúródtak mellettük a földbe. Egy tiszt hirtelen termett mellettük, az utolsó 6-7 szekérről leparancsolta a katonákat, akik futásnak eredtek. A lovakkal a feléjük szálló lövések végezetek, a rakomány az úton maradt, akárcsak egy fiatal huszonéves közlegény, akinek vastag kötés takarta homlokát, felkarját, talán szilánk lehetett… A tiszt némán húzta a szekér alá. A fiú bátyjának pedig meghagyta, tegyék a nyelve alá az azonosító cédulát, majd bajtársai után eredt. A katona ahogy a torkán kifért, úgy szitkozódott:” szar az élet, szar az élet, Anyám, Anyám, hol vagy?”A fiú testvére csitította, miközben szájába adta a cédulát, amit abban a pillanatban a szitkok közepette köpött ki, ekkor már egyre több lövedék csattant mellettük, hát futásnak eredtek az otthon biztonsága felé. A minden lében kanál kölyköt nem lehetett a házban tartani, csak a ház elé megyek szólt anyjának, miközben leszállt az est.

A háztól nem messze egy férfira figyelt fel, aki magához szólította, meg is lepődött, hogy a civil ruhás idegen mit akar tőle. A férfi tiszta magyarsággal kérte, hozzon neki egy pohár tejet. A fiú fordult egyet és vitte a tejet, amiről az apja úgy tudta, hogy saját szomját oltja vele.A beszélgetésük rövidre sikeredett. Morajlás törte fel a falu csendjét, tankok vonultak át a falun, a férfi izgatottan rohant egy bokorba, amiből német szófoszlányok szűrődtek ki. Majd visszasietve, hason fekve figyelték a tankok fenekén a vörös fényeket…..ötven, hatvan, hetven. A férfi szólt, hogy segítsen számolni neki, az egyik tank alatt egy kicsi híd már nem bírta a terhelést, beszakadt… a himbálódzó fények alapján ügyesebben számoltak. Már 100 felett jártak, mikor a fiút, torkában a szívében hazaparancsolta a férfi.

Másnap délelőtt megmozdult a domboldal, lovasok jöttek a faluba. A helyiek félve mosolyodtak el a nagy sapkákon, az apró lovakon. A lovasok a németek után érdeklődtek, mivel nem találtak senkit, szintén Ipolyság felé indultak. Kora délután szörnyű látvány fogadta a helybélieket az út mentén. Elpusztult lovak, szétdobált ruhák, kiborított lőszeresládák amerre csak a szem ellát, lassan az egész falu kivonult és a hasznosnak vélt tárgyakkal megpakolva tértek haza.A fiú szomorúan nézte a szekér alatt fekvő katonát, csend volt körülötte, lassan ajkai közé illesztette azonosító-céduláját, majd nekiláttak egy fa alatt elhantolni.Estére ismét megmozdult az erdő, 100 számra özönlöttek a kosztól fekete, tetves ruhájú orosz katonák, akik amint felfedezték a németek által érintetlenül hagyott szeszgyárat, liter számra öntötték magukba a felejtés italát.A megrészegedett katonák vadul utasították rendre a helybélieket, azonban nem bántották őket, mivel azok meggyőzték a szovjetet, hogy itt szinte csak szlovák nemzetiségűek élnek, akik ugye úgyszintén szlávok. Mint ők. A magyarok és a németek meg már árkon-bokron túl vannak.A kastély hamarosan kórházként üzemelt tovább, nem messze tőle sietve felállított reptér épült, ahonnan a duplaszárnyú gépek Hatvanba vitték a sebesült tiszteket.A fiú gyomra és lelke nehezen fogadta el a sebesült katonák látványát, kinek a lábát, kinek a kezét metszették el testétől, egy pohár pálinkát használva érzéstelenítőként.

A front átvonulásával a 12 éves fiú egyre nagyobb felfedezőútra indult a környékre, látta a szomszéd falu határában a tankokat, bennük a feketére égett katonákkal, látta a mobil szalámigyárat egy szakadékba lökve, látta a nyolcezer méterre lévő városban a magukra hagyott árvákat, akik sírva jelezték szüleik halálát.Ötven évvel később a már nyugdíjassá lett és sokat megélt fiú ismét felkereste a domboldalt, ahol mindig félve haladt az eltelt évek folyamán, félve a katona szellemétől. Megkereste a hantot, fejfát állítva jelezte az arra járóknak a letűnt idők szörnyűségeit. Időnként mécses pislákolt a mező szélén.

-------------------------

A katona ma már bajtársai mellett piheni a harc szenvedéseit, családja ötven év után lelki békét kapott, szeretett családtagjuk megkerülésének hírével.

Szeptember elsejére

Eltelt hetven év 1939. szeptember elseje óta. Remélhetőleg soha többé nem ismétlődik meg még csupán ahhoz hasonlatos sem. Én néhány olyan mondattal, gondolattal emlékeznék, melyeket Rusvay Tibor Vadak a vetésben című kitűnő könyvéből emelek ki.

A könyvek és filmek többsége azokat a pillanatokat eleveníti fel, melyekben dörögnek a fegyverek, csörögnek a tankok, visítanak a repülők, és általában szenvedés nélkül halnak, vagy győznek a katonák. Hát... akkoriban kicsit másképp zajlottak a dolgok, nem csupán a harctéren nélkülöztek és éltek át borzalmakat, hanem az elfeledett hátországok lakói is. Rusvay Tibor könyvének egy részéből megismerhetővé válik számunkra a magyar társadalom helyzetképe a világháború előtti, alatti és utáni intervallumban.

-Milyen is volt társadalmunk a 30-as évek idején? Érdekes és talán kicsit skrizofén, de azt ,hogy kettős, azt nyugodtan állíthatjuk. A 30-as évek végén a munkanélküliség minimális szintre csökkent, a jelentős beruházások és termelések okán (pl.: Győri Program). Az akkori középosztály Imrédy Béla miniszterelnököt támogatta, aki antiszemita volt,de ugyanakkor ellenfélként tekintett a nyilasokra és a kommunistákra is. Miniszterelnöksége alatt Szálasit 3 év börtönre ítélik. Imrédy ellenezte a Weiss Manfréd gyár SS általi kisajátítását, de ugyanakkor szorgalmazta a "zsidó kérdés" rendezését. E kettősség mellett az ország vezetése az ifjúságra és az oktatásra sem fordított kellő figyelmet. Így fordulhatott elő, hogy a tanítás, a nevelés félművelt, műveletlen (többségében) leventeoktatók kezében öszpontosult.

Talán sokak előtt ismertek a leventetörténetek, valami zagyva gondolat és a még zagyvább hitlerjugend mintájára katonásdit játszottak felnőtt irányítással, gyerekek. Egy-egy kihágást, amit ma még gyerekcsínynek sem neveznénk, kíméletlenül megtorolták. Így történt egy lógáson (leventeoktatásról) kapott leventével is, akinek tettéért egy tóparton felállított bódéban kellett reggeltől estig étlen-szomjan kibírnia a 30 fok feletti hőmérsékletet mindenféle szellőzés nélkül. Vagy kiemelhetném a szovjet harckocsik ellen vezényelt 14-16 éves (kölyök) leventék sok-sok esetben előfordult történetét. (pl.: Rózsás János: Keserű ifjúság, éltető reménység) (1)

Az ember elmereng azon, hogy vajon mi adhatta a táptalajt, melyhez aktívan kapcsolódott a német eszmeiség rokonszenve?

- A trianoni döntésekből keletkező társadalmi, érzelmi feltöltődés.

- A boslsevizmus, a Szovjetunió ellen irányuló felerősödött ellenszenv.

- A román, szlovák, szerb összefogás a revízió ellen.

- A sokáig töretlen német hadisikerek.

A háborúba való belépésünk (1941), már rányomja bélyegét a gazdaságra. Bevezetik a jegyrendszert. Kenyeret, zsírt csak jegyre, vagy a feketegazdaságban kaphat az ember, természetesen nem annyit amennyit szeretne, hanem annyit amennyi jut! Két év múlva megjelenik a "húsjegy" is. A heti 3 alkalommal kötelező (!) "hústalan napok" kíséretével. Az eseménynek nagy jelentőséget nem tud be a társadalom, mert húst beszerezni szinte lehetetlen. Ugyanezen évben az ipar egyes részei fejlődésnek indulnak (hadiipar), egyes részei pedig eltűnnek (az import alapanyagok hiánya), ezen okok miatt a gazdaság átrendeződik. Mit érez ebből a társadalom?

Kiszámították, hogy egy embernek havonta: 10dkg zsír,13dkg cukor, 15dkg hús szükséges. Két havonta 75dkg bab, 125dkg z.borsó, 1q burgonya, évente: 2db alsónadrág, 2 db ing, 1 munkaruha, 1 pár bakancs, 1 cipőjavítás, havi 10 dkg mosószappan, napi 25dkg kenyér, heti 75dkg liszt pont megfelelő mennyiség. Tejet 1942 májusától csak a terhes anyák, csecsemők és betegek kaphatnak. 1943 januárjától beszolgáltatási rendszer lép érvénybe (gabona, zsír stb.). A társadalom egy része ekkor elvakultan hisz a németekkel vállalt "csodafegyverekre" alapozott győztes sorsközösségben, (üdvözlik az 1944.03.19-i német megszállást) a társadalom egy szelete pedig reménykedik benne, hogy valahogy majdcsak megússzuk azt a szovjet megszállást, egy töredéke pedik tudomást sem véve a háborúról, éli életét. Így fordulhatott az elő, hogy 1944 karácsonya előtt, mikor már a front a pesti utcákon áll, járnak a körúton a villamosok, sokan a karácsonyi bevásárlásukat intézik.(1)A politikában a "Kállay kettős" azaz a "hintapolitika" nyer teret az óvatos diplomáciával és a teljes szimbiózissal. A Nyilaskeresztes Pártban a belső széthúzás az egyik fő jellemző, ugyanis 1941 -óta 5 (!) pártot tömörít a parlamentben ( Egyesült Magyar Szocialista Párt, Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkás Párt, Keresztény Nemzeti Szocialista Párt, Népakarat Pártja). Negyvennégy április 3-ától a felettünk eddig csak átvonuló "szövetséges" bombázók már gyilkos bombákat szórnak. Érdekes, hogy a partraszállás híre nem lesújtja az országat, hanem felvillanyozza: " így majd könnyebb lesz leszámolni Romániával" A sajtó érdekes helyzetbe került, valamelyik ujját mindenképp harapnia kell: kizárólag olyan cikkek jelenhetnek meg, melyek megfelenek a rendszernek, bezárásról szó sem lehet, a sajtószabadság ismeretlen fogalom.

(1) saját információk alapján

Kép forrása:

plezur.freeblog.hu/files/budapest_1945.jpg

Légiveszély! Vác!

A lakás kitakarítása és Zsömi kutyám megsétáltatása után, de még a nyelvtanulás előtt foglalkozom kicsit a Vác felett történtekkel.

Két részre bontva foglalkozom a témával, az elsőben a bombázásokról szerzett információimat osztom meg, a másodikban pedig a légitámadások idején lezuhant repülőgépekről beszélgetünk.

Vácon 1944. szeptemberéig teljes volt a nyugalom, annak ellenére, hogy rengeteg gyár és üzem működött akkoriban, köztük a hadiipart erősítő Hengermű és Hüvelygyár. A jövő zenéje még megtudni, hogy ez azonos volt-e a Váci Vasöntödével, ami 50mm-es aknavetőgránát -testeket gyártott alvállalkozóként a Weiss-Manfrédnak, az öntvényeken " V V " jelzés volt látható.(1)

Ezért kicsit furcsállottam is, hogy az első légitámadást a város 1944.09.13-án éli át. Jelentős károk nem keletkeznek.Feltehetően a szovjet légierő próbált meg valamit eltalálni, de akkoriban ez nekik nem nagyon sikerült. A szovjetek ezen napokban bombát szórtak még Tahitótfalura, Gödre is.

A legnagyobb emberveszteséggel járó bombázás 1944.12.05-én 14:00 körül történt. 122db 200kg-os bomba hullott a városra.Ezekből nyolc "döglött" volt.A légitámadás kb. 15 percig tartott. Súlyosan megrongálódott 3 emeltes-, 17db földszintes épület. 30 épület könnyebben sérült.40 család vált hajléktalanná. Sajnos 14 halálos áldozat is volt. Az anyagi kár kb. 10 millió pengő volt. Egy mozdony és egy vasúti kocsi teljesen tönkrement. (2) A gépek déli irányból érkeztek, bombaoldás után pedig észak-kelet felé tűntek el. Valószínűleg angolszász támadás volt. Egyik fő célpontja (49db bombával) a Kodak gyár (hadiüzem) volt, ott találat érte a légoltalmi helyet is, 5 halálos áldozattal.
Másnap, 1944.12.06-án újabb légitámadás volt. A légitámadás során egy fő elhunyt, 1 pedig súlyosan sebesült. Az anyagi kár elérte a 10.000 Pengőt.
A szovjet megszállás (1944.12.08.) után már a német légierőtől kellett rettegnie a magyar civil lakosságnak. Így történt ez a szovjet bevonulás napjának délutánján, mikor a várost gépágyúzta végig egy vadászgép. Hasonlóképpen 1944.12.14-én és 1944.12.24-én is , mikor a német légierő lecsapott a városra.(2) A károkról információm sajnos nincsen, bár ez nem csoda, hiszen akkor még a börtönnel szemközti túlpartról ágyúztak a német-magyar csapatok, gondolom ilyen helyzetben nem volt kedve senkinek kárnaplót felvennie.

-Kodak gyár, későbbi Forte-
(1) Dávid Zsolt inform.
(2) Váci Történelmi Tár
+ Dunakanyar,1975
Kép forrássa: http://archfoto.atspace.com/forte.html

Nógrádverőce 2.

A már említett veszteséglistában Nógrádverőce is szerepel. Helyszíne egy német egyszemélyes vadászgép kényszerleszállásának. A pilóta megsérül és kórházba szállítják. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a sérülés miatt szállt le, vagy a kényszerleszállás közben sérült-e meg. Mindez szintén 1944.06.27-én. Ezen a napon még Kismaros -Börzsönyliget területén is lezuhan legalább egy (de feltételezhetően több) amerikai bombázó (B-24), bár a csendőrségi jelentés 15+20fő ejtőernyővel való földreszállását említi. (de erre ugye azért mérget nem veszünk) Megjegyezném, hogy a B-24 gépek legénysége altípustól függően 7-10 fő volt. A bombázó(k) zuhanási ideje a csendőrség jelentése alapján 11:00 volt. Felvetődik a kérdés az emberben, hogy mi a csudát kerestek a bombázók ezen kistelepülések felett? -Feltehetően a Duna vonalát, a Duna- kanyart követve tájékozódtak.

Tahitótfalu 2.

A mai nap összeállítottam saját kis listámat a közelben (Váctól 30 km-es körzetben) lezuhant, eltűnt repülőgépekről. A listában a már többször emlegetett urak (Galambos G. és Horváth Gábor) verejtékes munkája is tükröződik.
Tahitótfalura vonatkozóan, több adattal is feltöltésre került. Úgymint: a helybeliek visszaemlékezései alapján 1-1 román, német és angol gép lezuhanása, vagy kényszerleszállása a térségben. A halotti anyakönyvek és csendőrségi jelentések kettő , vagy három lezuhant szovjet gépről, és egy német kényszerleszállt repülőről tanúskodnak. A zuhanási helyeket is ismerem, de nem árulom el :)
A német gép (amit az előző bejegyzés-ben még kételkedve említettem, ma már teljes

nyugalom -mal állíthatom, hogy létezett) egy Me-210 gép volt, két fős személyzete épségben megúszta a landolást. Mindez 1944.06.27-én történt. Ez egy csütörtöki nap volt, az amerikai 15.A.F. kb 300 géppel indított légitámadást Olaszországból magyar, lengyel és jugoszláv célpontok ellen. Magyarországon Budapest, Lengyelországban Drohobycz, Jugoszláviában pedig Brod volt a célpont.

Magyarországnak B-24-es "liberátor" bombázók jutottak, míg a másik két célpontot B-17-es "repülő erődök" támadták. Mindehhez a lejjebb már emlegetett P-51 "mustang" vadászkísérők támogatása társult. Feltételezem, hogy az említett amerikai támadók valamelyike lehetett okozója a Tahitótfaluban kényszerleszállt Me-210 (feltehetően budapesti védő) repülőgépnek.

Mindezek mellett a körzetben (Veresegyháztól-Szobig) én még legalább 8db gép lezuhanásáról tudok. Valószínűleg 3 amerikai bombázó és 5 német vadászgép. Az amerikai bombázók aznap 30 gép lelövését jelentették, a 90 db Budapestre rászabadult P-51 pedig 7 légigyőzelmet könyveltetett el magának. (feltételezhetően túloztak)

Forrás:
Községi Tájékoztató, Tahitótfalu
15. USAAF jelentése
Horváth Gábor veszteséglistái
/A képek illusztrációk/

Tahitótfalu

Vasárnap találkoztam a Bajai Roncskutatók egyik tagjával, Galambos Gáborral. Széles vigyor volt arcomon, mikor megláttam milyen adatbázisa van repüléstörténettel kapcsolatosan. Városomról és környékéről szemezgettem adatokat. A halotti anyakönyvi kivonati között találtam egy érdekes adatot, miszerint 1944. 09.14/15. időpontban egy szovjet gép zuhant le Tótfalu közelében. A roncsok között két férfi és egy nő holttestére találtak.
Ma nekiláttam kicsit bogarászni a neten, egész szép eredménnyel. Talán több is lesz , mint gondoltam, mivel a Községi Tájékoztató hasábjain a visszaemlékezők összesen három zuhanási helyszínt említenek. Egy német, egy angol és egy román gép közreműködésével.DE a három gép 2 helyszínre korlátozódik. Valószínűleg az angol az egy szovjet gép lesz. Hogyan lehetséges ez? A szovjet légierő rengeteg repülőgépet kapott az amiktól , főként A-20 Bostonokat. Ezek három fős legénységgel repültek (ez egybevág a halotti kivonattal).

VAGY megtaláltuk a szovjetek által 1944.09.14/15-én jelentett IL-4 veszteségüket, (Szergej Nyikolajevics Szokolov) egységéből. Nos az eredmény a jövő zenéje.A német gép is elképzelhető, a térségben több gép is eltűnt.Amint lesz további hírem, azonnal jelentkezem :)

40 évnyi lottó 5-ös! :)

Éles volt az a második világháborús gránát, amelyen kerti szerszámokat éleztek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kisgyőrben. A szerkezet szerencsére nem robbant, a tűzszerészek hatástalanították.

Kisgyőr egyik családi házából érkezett bejelentés a rendőrségre, miszerint a ház kamrájában az ott lakó 87 éves asszony és lánya lomtalanítás közben feltehetőleg II. világháborús lövedéket talált. A tűzszerészek a lövedékről megállapították, hogy az csak egy veszélytelen üres rozsdás hüvely, ám a kerti kapu mellett találtak egy földből kiálló fémhengert - számolt be Gaskó Bertalan a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője.A ház tulajdonosa szerint a legalább negyven éve megtalált vashengert régen elhunyt férje használta a kerti szerszámok élezéséhez. A földből kiálló hengerről a tűzszerészek megállapították, hogy az egy romboló gránát kiálló vége, ráadásul a szerkezet működőképes volt, ezért azt egy közeli lőtéren a tűzszerészek megsemmisítették.
MTI

-www.hvg.hu-

Némi magyarázat a cikkhez:

A kasza, kapa élesítése egy kalapács és egy "üllő" segítségével zajlik. A kettő közé helyezett pl. kapa szélére mért erőteljes ütések az eszköz szélét ellapítják ...azaz kiélezik. Tehát az Úr egy kalapáccsal püfölte az éles rombolóbombát (ami még a házat is eltűntette volna, ha elindul) 40 éven keresztül. :) :) :)

Nógrádverőce

Ma Dr Számvéber Norbert szakmai naplójából megtudtam, hogy Váctól északra is vannak védelmi vonalak. Na igen miért is ne lennének... :) a nagy kérdés az az, hogy azok pontosan hol vannak és azokat elfoglalták-e a védők? Ha elfoglalták, akkor hányan lehettek és kik? Arra, hogy a magyar vagy német erők részére ásták abból következtetek, hogy harckocsiárok és lövészárok is van a területen, a földrajzi helyzet nem engedi meg ezek nagy távolásgát egymástól. Vélhetően a 222/9 MSZ. is ennek megásása miatt volt jelen.
A településen sajnos szomorú események is történtek, sok munkaszolgálatos veszette életét egy légitámadás során 1944.12.06-án a 222/9 Tábori Munkásszázadból.(1)
Aznap Vácot is egy kisebb légitmadás éri ami egy halálos áldozatot , egy súlyos sebesültet, valamint 10.000pengő kárt okozott. (2) Megjegyzés.: Egy foralmista akkori bére 160Pengő körül volt.. Nézzük csak kik is lehettek az elkövetők. Az amerikaiak15.AF. egysége aznap Szombathely-Sopron-Zalaegerszeg célpontokra szórt bombát. Talán őket kizárhatjuk. Viszont a szovjet több gépet is veszített a környéken a napokban. Bár csak egy jó nagy kérdőjel kíséretében, de azért feltételezhető, hogy aznap ők jártak városunk felett is.
Egy másik információt sajnos nem tudok dokumentumokkal alátámasztani: állítólag a település határából "sztálin -orgonával" támoggaták a szovjetek a gyalogságuk harcait.

(1) Bús-Szabó: Béke Poraikra II.
(2) Horváth-Pintér: Vác Történelmi Tár I.

Kép forrása: www.haborumuveszete.hu

Érsekcsanád

Kiemelkedő élményben volt részem az érsekcsanádi gátőrházban. Itt a Bajai Roncskutató Csoport szervezésében megismerhettem egy rövidebb előadás keretében az MRE tiszteletbeli elnökének Tóth Ferencnek néhány kutatási eredményét, melyeket érdekes tárgyakkal, maradványokkal illusztrált. A fő durranás egy 1945 februárjában lezuhant szovjet YAK feltárásának bemutatása volt. A repülőgép apróbb darabjai is bemutatásra kerültek. A feltárás helyszínén akcióba léptek a tűzszerészek is, akik mentesítették a területet a repülőgép megmaradt lőszereitől. Galambos Gáborék már most szép eredményeket értek el (ennek szerintem része Annamari háttérmunkája is ;) , annak ellenére, hogy a feltárás még csak középső stádiumában van. A médiumokra is ügyesen rászerveztek, ezért kicsit írigykedtem is :)

Köszönöm nekik a különleges élményt!

A képeken:

A szovjet repülőgépeken alkalmazott 23mm-es gépágyú

Egy légcsavartoll és egy repülőgép lőnyílása, amiből a gondos kezek

kiskacsák részére ketrecet alakítottak ki.

Repülőgép alkatrészeiből készült disznóperzselő.

Egy repülőgép alkatrészéből készült játékrepülő.

Tűzszerészek munkában, Érsekcsanádon.

cikkek, videók:
http://www.honvedelem.hu/cikk/3/15884/ersekcsanad_repuloroncs.html
http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/07/30/18/Szegedi_Regionalis_Hirado_2009_julius_30_17_35.aspx
http://www.radio7.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=54426

VVHKE

Ma felhívott barátom, Petyerák János. A beszélgetés rövid volt, de örömöm annál nagyobb, mikor közölte, hogy az IKSZ elnevezésű kiadványban is szántak ránk némi nyomdafestéket.

Örültem, mivel szerintem is remek volt a rendezvény, az érdekességekkel megrakott asztalaink nagy népszerűségnek örvendtek. Sokan fényképezkedtek a felpróbált felszerelésekben, kézben fogva tapogatták meg az eszközöket. Hát ez az amivel mi többet tudunk nyújtani egy vitrines kiállításnál.

http://www.helyilapok.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAALZHH&egd=AAAAMLYQ&prt=AAAAWYQV&efm=AAAAOBHK&hir=BAAFGZXO

Remélem egyre több helyre vihetjük el a kis "terülj-terülj asztalkánkat" :).

Ha valaki szeretné, hogy a rendezvényének része legyen kiállításunk, esetlegesen előadást is tartsunk, annak nem kell aggódnia a költségek miatt. Mi CSAK asztalt, pavilont széket kérünk!

Néhány kép a valkói rendezvényünkről:

http://kepfeltoltes.hu/view/090727/DSC_7751_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7750_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7759_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7767_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7763_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7834_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7834_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7838_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/Dscf6873_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/logo-vvhke_www.kepfeltoltes.hu_.gif

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1244458702022_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1244458616539_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1245151762764_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Érdekességek a vasútról

Ma a vasút levéltárában jártam (ami egyébként vár sok szeretettel minden érdeklődőt) és megosztanék veletek néhány érdekességet.
Az egyik ilyen érdekesség az 1944-es évhez köthető. Utasításba adták,hogy a vasutas munkavállaló családja továbbra is kapja a járadékait, akár annak esetén is ha hadifogságba kerül, eltűnik, amíg holttá nem nyílvánítják, vagy a vöröskereszt értesítést nem ad a személy haláláról. A vasutas hadifogsága, eltűnése esetén is M.ÁV. (Magyar Királyi Államvasutak) alkalmazott marad, adott időintervallumonkénti szolgálati előléptetése pedig (zavartalanul) folyamatos.
További érdekesség, hogy akit a vasút berkeiből hívtak be katonai szolgálatra, azt még hadirokkantság esetén is állásába vissza kell helyezni. A hadirokkantak közt nem ritka a végtaghiányos, fél tüdővel élő, fagysérült veterán, hazatérése után ismét M.Á.V. alkalmazott. Ők főként felvigyázó, éjjeliőr, laktanyaőr, távírász és hivatalnokszolga munkakörökbe kerültek alkalmazásba.

1944.június 16-án légitámadás érte Mezőkomárom-Szabadhídvég vasútállomást. A raktárépület a gyújtóbombáktól lángra kapott, DE Fenyvesi István raktárnok még a légitámadás alatt ,azonnal megkezdte az oltást. Így midössze néhány pengős kár keletkezett. Fenyvesi Úr tettért elismerésben és 30 Pengő jutalomban részesült.

http://www.telepuleskereso.hu/map3/index.php?action=search&size=3x2&scale=a1.0&country=hu_tk&city=Mez%F5kom%E1rom

(H)arcvonal Pencen

Ez a ma 1300 lelket számláló település is kivette részét a II. világháború borzalmaiból. A falu Váctól 12 km-re keletre fekszik a Cserhát lábánál. A községet minden irányból az átlagostól eltérő ,meredek dombok határolják és egy bővizű patak is csörgedezik mellette. A jó adottságok miatt már a honfoglalás idelyén is lakott terület volt, több értékes régészeti lelet előkerülési helye ( http://www.penc.hu/ ).
A meredek dombok stratégiailag jó lehetőséget adtak a védelmi vonlak kialakításához a világháború alatt. A lövészárkokat főként a lakossággal, munkaszolgálatosokkal és leventékkel ásatták meg a település körül 1944 novemberében.
A német, Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály egységei 1944 december elején vették be magukat a településre. A lakossággal nem alakult ki baráti viszony, mivel az akkor már rendkívül nélkülöző helyiket a Feldherrnhalle rekvirálásai érzékenyen érintették (1). A faluban a katonákat egy-egy házba szállásolták el, lőszerraktárukat a mai szeszfőzde közelében alakították ki. A keszegi elágazásnál található kastélyban pedig az ellátó-alakulat kapott helyet. A front 1944. december 6-án érkezett meg. Aznap délelőtt egy lovaskatona érkezett a faluba és jelentette, hogy a szovjet alakulatok áttörtek, néhány kilométerre vannak. A németeket váratlanul érte a hír. Erre abból következetetek, hogy a már említett kastély udvarára a több mázsa kovászt borítottak(Jakus Lajos helytörténész információi alapján). A faluból a rohamléptekben történő csomagolás után 30-50 szekérnyi hadfelszerelés indult meg Keszeg irányába. A lőszerraktár pedig felgyújtásra került. A menekülő alakulatnak az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdenie, mert a decemberi átlagtól eltérően sem hó, sem fagy nem volt. Az utak sárosak, nehezen járhatóak voltak. Ez a körülmény volt okozója annak a ténynek, hogy a szekérkaraván lassan haladt és az utolsó 10-15 szekérre már a faluba beérkező szovjetek tüzet nyitottak. ( a településre történő behatolást egy páncéltörő ágyú tüzével próbálták meg megakadályozni.
A Csővár felől érkező, élen haladó harckocsit azzal kilőtték. A harckocsiból egy katonának sikerült kiugrania, aki a közelben lévő házból kiparancsolta a lakókat és sokkos állapotban üvöltözte "nézzétek mit tettetek a bajtársaimmal" (2).
A Keszeg irányába menekülő, domboldalon ragat szekerek hadianyagot, tábori színház kellékeket, és a katolikus tábori lelkész misézéshez szükséges kellékeit szállította. A felszerelés mellett legalább egy sebesült német katonát is hárahagytak, aki súlyos sérülései miatt már menthetetlen volt, a katonát a domboldalban hantolták el, a kilencvenes évek második felében az exhumálást követően Budaörsön helyezték végső nyugalomra (3).
A december 6-án jelentős számú gyalogsággal, harckocsival és kozák lovassággal megérkezett szovjetek(5. gd. hk. hdt.) (4), december 7-én nyugati irányba megindított gyors előretörését a település határában beásott német alakulat akadályozta meg. Észak felé azonban zavartalanul vonulhatott előre a 9. gd. g. hdt. (5).
Az 5. gd. hk. hdt. ellen vívott ütközet után a FHH hat kilőtt szovjet harckocsit jelentett dec. 7-én és újabb hármat 8-án reggel(6) .
A harckocsikat Penctől nyugatra egy szűk völgyben lőtték ki. Az élen haladó aknára futott a többit a közelből páncéltörő ágyúval és kézi péncéltörő fegyverekkel semmisítették meg (7). A harckocsikat támogató gyalogságra több géppuskából, golyószóróból nyitottak tüzet. A településre visszahúzódó szovjeteket aknavatővel is lőtték. A szovjetek a szemközti domboldalokon kialakított állásaikból viszonozták a tüzet, jelentős aknavatő támogatással.
Közben a 9. gd. g. hdt folytatta előrenyomulását Keszeg- Ősagárd irányába,135 db (főleg M4A2, vagyis Sherman) harckocsival.
Képek kattintással:
( http://www.hadakutjan.hu/fegyverek_sherman.php ) ( http://commons.wikimedia.org/wiki/File:M4a2_cfb_borden_2.JPG )
A feltartóztatott 5. gd. hk. hdt. átkaroló hadműveletbe kezdett és Kosd irányából próbálta bekeríteni (Kosd előtt kisebb páncélos ütközet is kerekedett ebből) a Pencen tartózkodó németeket, feltehetően ennek okán a németek kiürítették ottani állásaikat (8). Visszaemlékezések alapján feltételezhető, hogy nem csak csővár, hanem a Szóri-völgy irányából is törtek előre szovjet alakulatok Vác irányába. Pencen december 8-án már nem voltak harcok a szovjet erők a kastélyokban kórházakat rendeztek be, azonban Ipolyság felé vonuló erők közül több is áthaladt a településen. A fentiek mellet még érdemes megemlíteni, hogy Lengyelország német megszállása után egy menekült lengyel család is otthonra talált a faluban.
(1)- (2) Balázsovits J. , penci lakos visszaemlékezése alapján
(3) Fehér Tibor , keszegi lakos visszaemlékezése alapján
(4-5-6-8) Dr. Számvéber Norbert információi alapján
(7) Jakus Lajos, Penc története
A fentieket talán Balázsovits úr gondolata jellemzi legjobban:
"Éltünk rosszul, meg még rosszabbul!"

Erdőkertes és Dunakeszi

Üdv!
Mint írtam a mai nap az erdőkertesi és dunakeszi zuhanásokra térnék ki néhány mondat erejéig. A történet 2 évvel ezlőtt indult, mikor Dósai József úr megkeresett e-mailban, hogy próbáljuk meg együtt felderíteni az 1944-ben Dunakeszin leuhant gép történetét. A történet: 1944 nyarán egy 2 személyes vadász üldözött egy alacsonyan szálló szövetséges bombázót. A vadász került ki vesztesen a légiharcból és leadta az orrát, a dunakeszi járműjavító területére. Nagyjából a víztorony környékén. Dósai úr emlékszik, hogy valamely repülő egyik lába a gyár kerítésén fennakadt. A kapcsolódó kutatásunk sajnos nem járt sikerrel, egészen ez év júniusáig, mikor egy gödi helytörténeti kiadványban arra bukkantam, hogy egy gödi lakos 1944 júliusában látott egy vadászgépet, ami a járműjavító mellé zuhant a kispuska lőtér mellé, a pilótát pedig a kerítés mellé temették. Nos, ha már két egymástól független forrás is megerősíti, akkor ott valaminek lennie kell. Jelenleg készülök áttnézni a járműjavító dokumentumait a PM. Levéltárban. Remélem sikerül valami adatra akadni, ami alapján kezdeményezhetünk egy helyszíni bejárást is.
Az erdőkertesi gép története kicsit egyszerűbb, ott már "csak" egy helyszíni tájékozodás és feltárás szükséges. még mielőtt valaki arra gondolna, hogy egy komplett vadászgépre számítanánk, sajnos le kell lomboznom. Mi, már annak is nagyon örülünk, ha fél négyzetméternél nagyobb darabot találunk (illusztációként egy általunk Valkó mellett feltárt FW-190 típusú gép maradványai: http://images.iwiw.net/0303/club/00/23/91/43/1/club_2391431_1247319847176_box ). A cél egy olyan alkatrész lenne, amin valamilyen gyári adat van feltűntetve. Az alapján be tudjuk határolni a gép pontos típusát, pilótáját, történetét. Ez mindkét esetben azért lenne nagyon érdekes, mert egyik gép sem szerepel a veszteséglistákban. A gödi forrás azonban említí még a már általam is leírt , a település északi részére lezuhant vadászgépet, melyet a léggömbösök azonnal eltakarítottak. A két gép feltételezhetően egyazon napon zuhant a hősi halálba.
Kanyarodjunk vissza Erdőkertesre. A kutatás megindítója a település honlapja, volt ahol Zombor István úr írt az 1944.08.20-i eseményről. Ő Padisák Mihály-tól ismeri a történetet, melyet Padisák úr szemtanuként élt meg. Azon a napon Budapest bombázása után haladtak át az angolszász bombázók Erdőkertes felett, melyeket duplatörzsű vadászok kísértek (feltételezhetően: P-38 Lighting : http://www.world-war-2-planes.com/lockheed-p-38.html ). Hamarosan légiharc bontakozott ki, melynek következményeként egy gép Erdőkertesen lezuhant, a Palotai földbirtokos sírja közelében. Padisák úr gyerekfejjel látta a pilóta leszakadt karját, melyen jeggyűrű volt. A légiharcban még egy gép lezuhant, az Őrbottyán területén ért földet. Sajnos erről még nagyon gyér információink vannak.
Az erdőkertesi esetben a terület jól behatárolható, jó remény van a sikeres kutatásra, mely természetesen a település polgármesterének és a terület tulajdonosának hozzájárulásáva történhet csak meg. A sikeres kutatás eredménye lehet a pilóta családjának értesítése, és a repüléstörténelem egy piciny morzsával való kiegészítése.

Légiriadók a környékünkön

Ma megpróbálom a város környezetének 1944-1945 évi katonai vonatkozású légieseményeit összefoglalni. Természetesen mindezt csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül. A Vác felett zajló eseményeket később foglalom össze. Esetleg ha valaki részletesebb adatokra kíváncsi, annak egy e-mailt kell küldenie :)
Nos, a környék felett folyamatos a szövetséges légierő jelenléte, már 1944 03.19. előtt is, ez azért lényeges, mert ekkor még a légvédelem és a légierő nem tekintette célpontnak a szász gépeket, nem lőttek rájuk, ők pedig nem szórták a halált őseink fejére. A náci megszállás azonban mindent megváltoztatott, az angolszász gépek célponttá váltak, a magyar városokra pedig 1944.04.03-tól bombák tonnái hullottak.
A térség felett többször(1943-1944-1945) is elhúztak a bombázók, azok kísérői, valamint az azokat támadó német-magyar vadászok. Ennek oka a Duna földrajzi fekvéséből adódik, a Kanyar kitűnő tájékozódási pontnak bizonyult az olasz bázisról induló, felettünk bombakamrát ürítő, majd a keleti bázisokra igyekvő főként B-24, B-17, Bleinheim bombázók számára. Tudomásom van több Márianosztra közelében lezuhant bombázóról. Egy Bleinheimnek a Naszály oldalában is lennie kell valahol. Váctól 25 km-re Nézsa főterén (Hősök emlékműve) is volt egy zuhanás. Egy angolszász bombázó valahol Göd és Csomád között tűnt el. Varga László szakaszvezetőt pedig 1944. december 11-én látták utoljára Vác felett Bf-109 ( kép: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/me-109.html ) gépével. Timler Ferenc szkv. pedig 1945.01.11-én halt hősi halált Visegrádnál. Sajnos az itt felsoroltakról nagyon keveset tudok. Ha valakinek van tudomása a felsoroltakról, vagy csak hallott egy gép lezuhanásáról, kérem szóljon, sokat segítene. Akárcsak egy kollégám mai története, bár lehet, hogy ott a az egyik Márianosztrai ,1944 junius 27-i, 42-30106-os 301. BG B-17F-85-BO "Willy" (a típus: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/b-17.html ) (előtte: "Sloppy Piss Willy" (1)becenévre hallgató (az említett gép egy alkatrésze: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/myalbum/photo.php?lid=18577
) gépéről van szó. Kollégám egy szokolyai gépről mesélt ami a település közelében zuhant le, a környék lakói pedig csemegéztek a maradványokból, kinek épp mire volt szüksége a ház bővítésénél. Mindezek mellett gyakorta hallani történeteket, néger pilótákról, személyzetről... sajnos ezek többsége csak a legenda kategóriába sorolható, ama oknál fogva, hogy 1944-1945. évek Amerikában még erősen rasszista időszaknak számítottak, így a színesbőrűek maximum csak kisegítő munkákat végezhettek a gépek körül. Én csupán egy színesbőrűekből toborzott alakulatról tudok, akik vadászként vettek részt a háborúban. Valószínűleg a magyarok akkortájt nem sok négert láttak, s számukra már a kreolbőrű latinamerikai is annak számított.
Mindezek mellett van hírem repülő zuhanásról Göd, Dunakszei, Őrbottyán, Erdőkertes településkről is. Természetesen a repertoár ennél jóval szélesebb, de most a környékére koncentrálok. :)
Gödön egy szovjet bombázó és egy német vadász ért földet. A német gép 1944. júliusában zuhant a település északi részén a mai 2-es főút területére. Maradványait feltételezhetően egy ott állomásozó léggömbös alakulat ( a Duna két oldalá léggömböket engedtek fel, közé hállót feszítettek, így akadályozva a szövetségesek terveit a Duna elaknázásában.) tüntethette el. A szovjet gép 5 fős legénységével a levegőben kigyulladt, darabokra hullott, mivel a légvédelem eltalálta. A személyzet nagyrésze nem élte túl az ugrást. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar lakosság nem igazán volt lojális a repülők személyzete irányába. Ennek oka talán az angolszász és szovjet szemléletben rejlett, ugyanis a pilóták előszeretettel lövöldözték a magyar paraszt állatait, valamint a már kilőtt magyar gépek ernyővel ereszkedő személyzetét. A bombázás miatti ellenszenvet keserűséget, károkat meg már nem is kell említenem, ugye. Szóval, ha egy ellenséges gép személyzete földet ért valahol, és a csendőrök, csak késve értek a helyszínre, akkor nagy valószínűséggel, már a helyiek meglincselték a katoná(ka)t.
Mára ennyi, legközelebb a dunakeszi és erdőkertesi gépekről sztorizok.

(1) Horváth Gábor információi alapján

Harcok Vácon

Vácra 1944. december 8-án érkeztek meg a szovjetek. A harckocsizók jelenlegi tudomásom szerint 2 irányból vonultak (Kosdi út, Balassagyarmati út ) A városban több tank is kilövésre kerül. Egy szovjet a diadalív környékén, páncéltörő ágyú által, egy a D.O.M. előtt, kézi páncéltörő fegyverrel(1). A bevonulásnak több német áldozata is volt. Feltételezhetően a Feldherrnhalle páncélgránátosai voltak jelen Vácon és környékén. Ezen a napon, a mai Csányi krt. és Széchenyi utca sarkára érő szovjet harckocsi célba vette az Eötvös utcából a Széchenyi utcára kanyarodó német teherautót,ami a Budapesti főút felé tartott. A járműről fürtökben lógtak a német katonák. A teherautó nem menekülhetett a harckocsi elől, a környékbeli ablakok kitörtek, a teherautó megsemmisült.
A szovjetek részéről a 6. Gárdahadsereg, (Kurkin páncélosai és Pliev lovassága) és a 7. Lövész Gyalogos-hadsereg van jelen a térségben. A szovjetek nem csupán T-34 , hanem több amerikai gyártmányú shermann (feltehetően M4A2) - tankkal is felvonulnak. A város jelentős harcok szintere nem volt, feltehetően ez egy német taktikai hibának köszönhető. Erre abból merek következtetni, hogy sem az (1944.szeptember 22-től épített) Attila I. védelmi vonal kiegészítésében sem a Karola vonal kiegészítésében nem kapott helyet. Az 1944. év decemberi helyzetkép szerint a német-magyar csapatok Budapesttől északra csak az Ipoly folyó mentén és Gödöllő körzetében (Valkó, Isaszeg) vonultatnak fel jelentősebb alakulatokat. Vácon és környékén(Penc, Göd) 1-1 napos akadályt képeznek csupán a szovjetek előtt a főként német alakulatok, azaz a térséget nem védi senki. Valamilyen okból nincs katona a körzetben. A szovjet így elég könnyen jut Vácra, majd onnan Göd és Dunakszi felé kanyarodva a bekerítés lehetőségét vetíti a Gödöllő mellett harcoló magyar (10. Gy.H.O.)-német erőket.Ennek következményeként a hadosztály kénytelen feladni Gödöllőt.

(1) Magyar Néphadsereg iratai 2015/65 (köszönet érte Dr. Számvéber Norbertnek)