Nógrádverőce

Ma Dr Számvéber Norbert szakmai naplójából megtudtam, hogy Váctól északra is vannak védelmi vonalak. Na igen miért is ne lennének... :) a nagy kérdés az az, hogy azok pontosan hol vannak és azokat elfoglalták-e a védők? Ha elfoglalták, akkor hányan lehettek és kik? Arra, hogy a magyar vagy német erők részére ásták abból következtetek, hogy harckocsiárok és lövészárok is van a területen, a földrajzi helyzet nem engedi meg ezek nagy távolásgát egymástól. Vélhetően a 222/9 MSZ. is ennek megásása miatt volt jelen.
A településen sajnos szomorú események is történtek, sok munkaszolgálatos veszette életét egy légitámadás során 1944.12.06-án a 222/9 Tábori Munkásszázadból.(1)
Aznap Vácot is egy kisebb légitmadás éri ami egy halálos áldozatot , egy súlyos sebesültet, valamint 10.000pengő kárt okozott. (2) Megjegyzés.: Egy foralmista akkori bére 160Pengő körül volt.. Nézzük csak kik is lehettek az elkövetők. Az amerikaiak15.AF. egysége aznap Szombathely-Sopron-Zalaegerszeg célpontokra szórt bombát. Talán őket kizárhatjuk. Viszont a szovjet több gépet is veszített a környéken a napokban. Bár csak egy jó nagy kérdőjel kíséretében, de azért feltételezhető, hogy aznap ők jártak városunk felett is.
Egy másik információt sajnos nem tudok dokumentumokkal alátámasztani: állítólag a település határából "sztálin -orgonával" támoggaták a szovjetek a gyalogságuk harcait.

(1) Bús-Szabó: Béke Poraikra II.
(2) Horváth-Pintér: Vác Történelmi Tár I.

Kép forrása: www.haborumuveszete.hu

Érsekcsanád

Kiemelkedő élményben volt részem az érsekcsanádi gátőrházban. Itt a Bajai Roncskutató Csoport szervezésében megismerhettem egy rövidebb előadás keretében az MRE tiszteletbeli elnökének Tóth Ferencnek néhány kutatási eredményét, melyeket érdekes tárgyakkal, maradványokkal illusztrált. A fő durranás egy 1945 februárjában lezuhant szovjet YAK feltárásának bemutatása volt. A repülőgép apróbb darabjai is bemutatásra kerültek. A feltárás helyszínén akcióba léptek a tűzszerészek is, akik mentesítették a területet a repülőgép megmaradt lőszereitől. Galambos Gáborék már most szép eredményeket értek el (ennek szerintem része Annamari háttérmunkája is ;) , annak ellenére, hogy a feltárás még csak középső stádiumában van. A médiumokra is ügyesen rászerveztek, ezért kicsit írigykedtem is :)

Köszönöm nekik a különleges élményt!

A képeken:

A szovjet repülőgépeken alkalmazott 23mm-es gépágyú

Egy légcsavartoll és egy repülőgép lőnyílása, amiből a gondos kezek

kiskacsák részére ketrecet alakítottak ki.

Repülőgép alkatrészeiből készült disznóperzselő.

Egy repülőgép alkatrészéből készült játékrepülő.

Tűzszerészek munkában, Érsekcsanádon.

cikkek, videók:
http://www.honvedelem.hu/cikk/3/15884/ersekcsanad_repuloroncs.html
http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/07/30/18/Szegedi_Regionalis_Hirado_2009_julius_30_17_35.aspx
http://www.radio7.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=54426

VVHKE

Ma felhívott barátom, Petyerák János. A beszélgetés rövid volt, de örömöm annál nagyobb, mikor közölte, hogy az IKSZ elnevezésű kiadványban is szántak ránk némi nyomdafestéket.

Örültem, mivel szerintem is remek volt a rendezvény, az érdekességekkel megrakott asztalaink nagy népszerűségnek örvendtek. Sokan fényképezkedtek a felpróbált felszerelésekben, kézben fogva tapogatták meg az eszközöket. Hát ez az amivel mi többet tudunk nyújtani egy vitrines kiállításnál.

http://www.helyilapok.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAALZHH&egd=AAAAMLYQ&prt=AAAAWYQV&efm=AAAAOBHK&hir=BAAFGZXO

Remélem egyre több helyre vihetjük el a kis "terülj-terülj asztalkánkat" :).

Ha valaki szeretné, hogy a rendezvényének része legyen kiállításunk, esetlegesen előadást is tartsunk, annak nem kell aggódnia a költségek miatt. Mi CSAK asztalt, pavilont széket kérünk!

Néhány kép a valkói rendezvényünkről:

http://kepfeltoltes.hu/view/090727/DSC_7751_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7750_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7759_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7767_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7763_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7834_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7834_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/DSC_7838_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/Dscf6873_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/logo-vvhke_www.kepfeltoltes.hu_.gif

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1244458702022_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1244458616539_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/090727/user_8961753_1245151762764_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Érdekességek a vasútról

Ma a vasút levéltárában jártam (ami egyébként vár sok szeretettel minden érdeklődőt) és megosztanék veletek néhány érdekességet.
Az egyik ilyen érdekesség az 1944-es évhez köthető. Utasításba adták,hogy a vasutas munkavállaló családja továbbra is kapja a járadékait, akár annak esetén is ha hadifogságba kerül, eltűnik, amíg holttá nem nyílvánítják, vagy a vöröskereszt értesítést nem ad a személy haláláról. A vasutas hadifogsága, eltűnése esetén is M.ÁV. (Magyar Királyi Államvasutak) alkalmazott marad, adott időintervallumonkénti szolgálati előléptetése pedig (zavartalanul) folyamatos.
További érdekesség, hogy akit a vasút berkeiből hívtak be katonai szolgálatra, azt még hadirokkantság esetén is állásába vissza kell helyezni. A hadirokkantak közt nem ritka a végtaghiányos, fél tüdővel élő, fagysérült veterán, hazatérése után ismét M.Á.V. alkalmazott. Ők főként felvigyázó, éjjeliőr, laktanyaőr, távírász és hivatalnokszolga munkakörökbe kerültek alkalmazásba.

1944.június 16-án légitámadás érte Mezőkomárom-Szabadhídvég vasútállomást. A raktárépület a gyújtóbombáktól lángra kapott, DE Fenyvesi István raktárnok még a légitámadás alatt ,azonnal megkezdte az oltást. Így midössze néhány pengős kár keletkezett. Fenyvesi Úr tettért elismerésben és 30 Pengő jutalomban részesült.

http://www.telepuleskereso.hu/map3/index.php?action=search&size=3x2&scale=a1.0&country=hu_tk&city=Mez%F5kom%E1rom

(H)arcvonal Pencen

Ez a ma 1300 lelket számláló település is kivette részét a II. világháború borzalmaiból. A falu Váctól 12 km-re keletre fekszik a Cserhát lábánál. A községet minden irányból az átlagostól eltérő ,meredek dombok határolják és egy bővizű patak is csörgedezik mellette. A jó adottságok miatt már a honfoglalás idelyén is lakott terület volt, több értékes régészeti lelet előkerülési helye ( http://www.penc.hu/ ).
A meredek dombok stratégiailag jó lehetőséget adtak a védelmi vonlak kialakításához a világháború alatt. A lövészárkokat főként a lakossággal, munkaszolgálatosokkal és leventékkel ásatták meg a település körül 1944 novemberében.
A német, Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály egységei 1944 december elején vették be magukat a településre. A lakossággal nem alakult ki baráti viszony, mivel az akkor már rendkívül nélkülöző helyiket a Feldherrnhalle rekvirálásai érzékenyen érintették (1). A faluban a katonákat egy-egy házba szállásolták el, lőszerraktárukat a mai szeszfőzde közelében alakították ki. A keszegi elágazásnál található kastélyban pedig az ellátó-alakulat kapott helyet. A front 1944. december 6-án érkezett meg. Aznap délelőtt egy lovaskatona érkezett a faluba és jelentette, hogy a szovjet alakulatok áttörtek, néhány kilométerre vannak. A németeket váratlanul érte a hír. Erre abból következetetek, hogy a már említett kastély udvarára a több mázsa kovászt borítottak(Jakus Lajos helytörténész információi alapján). A faluból a rohamléptekben történő csomagolás után 30-50 szekérnyi hadfelszerelés indult meg Keszeg irányába. A lőszerraktár pedig felgyújtásra került. A menekülő alakulatnak az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdenie, mert a decemberi átlagtól eltérően sem hó, sem fagy nem volt. Az utak sárosak, nehezen járhatóak voltak. Ez a körülmény volt okozója annak a ténynek, hogy a szekérkaraván lassan haladt és az utolsó 10-15 szekérre már a faluba beérkező szovjetek tüzet nyitottak. ( a településre történő behatolást egy páncéltörő ágyú tüzével próbálták meg megakadályozni.
A Csővár felől érkező, élen haladó harckocsit azzal kilőtték. A harckocsiból egy katonának sikerült kiugrania, aki a közelben lévő házból kiparancsolta a lakókat és sokkos állapotban üvöltözte "nézzétek mit tettetek a bajtársaimmal" (2).
A Keszeg irányába menekülő, domboldalon ragat szekerek hadianyagot, tábori színház kellékeket, és a katolikus tábori lelkész misézéshez szükséges kellékeit szállította. A felszerelés mellett legalább egy sebesült német katonát is hárahagytak, aki súlyos sérülései miatt már menthetetlen volt, a katonát a domboldalban hantolták el, a kilencvenes évek második felében az exhumálást követően Budaörsön helyezték végső nyugalomra (3).
A december 6-án jelentős számú gyalogsággal, harckocsival és kozák lovassággal megérkezett szovjetek(5. gd. hk. hdt.) (4), december 7-én nyugati irányba megindított gyors előretörését a település határában beásott német alakulat akadályozta meg. Észak felé azonban zavartalanul vonulhatott előre a 9. gd. g. hdt. (5).
Az 5. gd. hk. hdt. ellen vívott ütközet után a FHH hat kilőtt szovjet harckocsit jelentett dec. 7-én és újabb hármat 8-án reggel(6) .
A harckocsikat Penctől nyugatra egy szűk völgyben lőtték ki. Az élen haladó aknára futott a többit a közelből páncéltörő ágyúval és kézi péncéltörő fegyverekkel semmisítették meg (7). A harckocsikat támogató gyalogságra több géppuskából, golyószóróból nyitottak tüzet. A településre visszahúzódó szovjeteket aknavatővel is lőtték. A szovjetek a szemközti domboldalokon kialakított állásaikból viszonozták a tüzet, jelentős aknavatő támogatással.
Közben a 9. gd. g. hdt folytatta előrenyomulását Keszeg- Ősagárd irányába,135 db (főleg M4A2, vagyis Sherman) harckocsival.
Képek kattintással:
( http://www.hadakutjan.hu/fegyverek_sherman.php ) ( http://commons.wikimedia.org/wiki/File:M4a2_cfb_borden_2.JPG )
A feltartóztatott 5. gd. hk. hdt. átkaroló hadműveletbe kezdett és Kosd irányából próbálta bekeríteni (Kosd előtt kisebb páncélos ütközet is kerekedett ebből) a Pencen tartózkodó németeket, feltehetően ennek okán a németek kiürítették ottani állásaikat (8). Visszaemlékezések alapján feltételezhető, hogy nem csak csővár, hanem a Szóri-völgy irányából is törtek előre szovjet alakulatok Vác irányába. Pencen december 8-án már nem voltak harcok a szovjet erők a kastélyokban kórházakat rendeztek be, azonban Ipolyság felé vonuló erők közül több is áthaladt a településen. A fentiek mellet még érdemes megemlíteni, hogy Lengyelország német megszállása után egy menekült lengyel család is otthonra talált a faluban.
(1)- (2) Balázsovits J. , penci lakos visszaemlékezése alapján
(3) Fehér Tibor , keszegi lakos visszaemlékezése alapján
(4-5-6-8) Dr. Számvéber Norbert információi alapján
(7) Jakus Lajos, Penc története
A fentieket talán Balázsovits úr gondolata jellemzi legjobban:
"Éltünk rosszul, meg még rosszabbul!"

Erdőkertes és Dunakeszi

Üdv!
Mint írtam a mai nap az erdőkertesi és dunakeszi zuhanásokra térnék ki néhány mondat erejéig. A történet 2 évvel ezlőtt indult, mikor Dósai József úr megkeresett e-mailban, hogy próbáljuk meg együtt felderíteni az 1944-ben Dunakeszin leuhant gép történetét. A történet: 1944 nyarán egy 2 személyes vadász üldözött egy alacsonyan szálló szövetséges bombázót. A vadász került ki vesztesen a légiharcból és leadta az orrát, a dunakeszi járműjavító területére. Nagyjából a víztorony környékén. Dósai úr emlékszik, hogy valamely repülő egyik lába a gyár kerítésén fennakadt. A kapcsolódó kutatásunk sajnos nem járt sikerrel, egészen ez év júniusáig, mikor egy gödi helytörténeti kiadványban arra bukkantam, hogy egy gödi lakos 1944 júliusában látott egy vadászgépet, ami a járműjavító mellé zuhant a kispuska lőtér mellé, a pilótát pedig a kerítés mellé temették. Nos, ha már két egymástól független forrás is megerősíti, akkor ott valaminek lennie kell. Jelenleg készülök áttnézni a járműjavító dokumentumait a PM. Levéltárban. Remélem sikerül valami adatra akadni, ami alapján kezdeményezhetünk egy helyszíni bejárást is.
Az erdőkertesi gép története kicsit egyszerűbb, ott már "csak" egy helyszíni tájékozodás és feltárás szükséges. még mielőtt valaki arra gondolna, hogy egy komplett vadászgépre számítanánk, sajnos le kell lomboznom. Mi, már annak is nagyon örülünk, ha fél négyzetméternél nagyobb darabot találunk (illusztációként egy általunk Valkó mellett feltárt FW-190 típusú gép maradványai: http://images.iwiw.net/0303/club/00/23/91/43/1/club_2391431_1247319847176_box ). A cél egy olyan alkatrész lenne, amin valamilyen gyári adat van feltűntetve. Az alapján be tudjuk határolni a gép pontos típusát, pilótáját, történetét. Ez mindkét esetben azért lenne nagyon érdekes, mert egyik gép sem szerepel a veszteséglistákban. A gödi forrás azonban említí még a már általam is leírt , a település északi részére lezuhant vadászgépet, melyet a léggömbösök azonnal eltakarítottak. A két gép feltételezhetően egyazon napon zuhant a hősi halálba.
Kanyarodjunk vissza Erdőkertesre. A kutatás megindítója a település honlapja, volt ahol Zombor István úr írt az 1944.08.20-i eseményről. Ő Padisák Mihály-tól ismeri a történetet, melyet Padisák úr szemtanuként élt meg. Azon a napon Budapest bombázása után haladtak át az angolszász bombázók Erdőkertes felett, melyeket duplatörzsű vadászok kísértek (feltételezhetően: P-38 Lighting : http://www.world-war-2-planes.com/lockheed-p-38.html ). Hamarosan légiharc bontakozott ki, melynek következményeként egy gép Erdőkertesen lezuhant, a Palotai földbirtokos sírja közelében. Padisák úr gyerekfejjel látta a pilóta leszakadt karját, melyen jeggyűrű volt. A légiharcban még egy gép lezuhant, az Őrbottyán területén ért földet. Sajnos erről még nagyon gyér információink vannak.
Az erdőkertesi esetben a terület jól behatárolható, jó remény van a sikeres kutatásra, mely természetesen a település polgármesterének és a terület tulajdonosának hozzájárulásáva történhet csak meg. A sikeres kutatás eredménye lehet a pilóta családjának értesítése, és a repüléstörténelem egy piciny morzsával való kiegészítése.

Légiriadók a környékünkön

Ma megpróbálom a város környezetének 1944-1945 évi katonai vonatkozású légieseményeit összefoglalni. Természetesen mindezt csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül. A Vác felett zajló eseményeket később foglalom össze. Esetleg ha valaki részletesebb adatokra kíváncsi, annak egy e-mailt kell küldenie :)
Nos, a környék felett folyamatos a szövetséges légierő jelenléte, már 1944 03.19. előtt is, ez azért lényeges, mert ekkor még a légvédelem és a légierő nem tekintette célpontnak a szász gépeket, nem lőttek rájuk, ők pedig nem szórták a halált őseink fejére. A náci megszállás azonban mindent megváltoztatott, az angolszász gépek célponttá váltak, a magyar városokra pedig 1944.04.03-tól bombák tonnái hullottak.
A térség felett többször(1943-1944-1945) is elhúztak a bombázók, azok kísérői, valamint az azokat támadó német-magyar vadászok. Ennek oka a Duna földrajzi fekvéséből adódik, a Kanyar kitűnő tájékozódási pontnak bizonyult az olasz bázisról induló, felettünk bombakamrát ürítő, majd a keleti bázisokra igyekvő főként B-24, B-17, Bleinheim bombázók számára. Tudomásom van több Márianosztra közelében lezuhant bombázóról. Egy Bleinheimnek a Naszály oldalában is lennie kell valahol. Váctól 25 km-re Nézsa főterén (Hősök emlékműve) is volt egy zuhanás. Egy angolszász bombázó valahol Göd és Csomád között tűnt el. Varga László szakaszvezetőt pedig 1944. december 11-én látták utoljára Vác felett Bf-109 ( kép: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/me-109.html ) gépével. Timler Ferenc szkv. pedig 1945.01.11-én halt hősi halált Visegrádnál. Sajnos az itt felsoroltakról nagyon keveset tudok. Ha valakinek van tudomása a felsoroltakról, vagy csak hallott egy gép lezuhanásáról, kérem szóljon, sokat segítene. Akárcsak egy kollégám mai története, bár lehet, hogy ott a az egyik Márianosztrai ,1944 junius 27-i, 42-30106-os 301. BG B-17F-85-BO "Willy" (a típus: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/b-17.html ) (előtte: "Sloppy Piss Willy" (1)becenévre hallgató (az említett gép egy alkatrésze: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/myalbum/photo.php?lid=18577
) gépéről van szó. Kollégám egy szokolyai gépről mesélt ami a település közelében zuhant le, a környék lakói pedig csemegéztek a maradványokból, kinek épp mire volt szüksége a ház bővítésénél. Mindezek mellett gyakorta hallani történeteket, néger pilótákról, személyzetről... sajnos ezek többsége csak a legenda kategóriába sorolható, ama oknál fogva, hogy 1944-1945. évek Amerikában még erősen rasszista időszaknak számítottak, így a színesbőrűek maximum csak kisegítő munkákat végezhettek a gépek körül. Én csupán egy színesbőrűekből toborzott alakulatról tudok, akik vadászként vettek részt a háborúban. Valószínűleg a magyarok akkortájt nem sok négert láttak, s számukra már a kreolbőrű latinamerikai is annak számított.
Mindezek mellett van hírem repülő zuhanásról Göd, Dunakszei, Őrbottyán, Erdőkertes településkről is. Természetesen a repertoár ennél jóval szélesebb, de most a környékére koncentrálok. :)
Gödön egy szovjet bombázó és egy német vadász ért földet. A német gép 1944. júliusában zuhant a település északi részén a mai 2-es főút területére. Maradványait feltételezhetően egy ott állomásozó léggömbös alakulat ( a Duna két oldalá léggömböket engedtek fel, közé hállót feszítettek, így akadályozva a szövetségesek terveit a Duna elaknázásában.) tüntethette el. A szovjet gép 5 fős legénységével a levegőben kigyulladt, darabokra hullott, mivel a légvédelem eltalálta. A személyzet nagyrésze nem élte túl az ugrást. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar lakosság nem igazán volt lojális a repülők személyzete irányába. Ennek oka talán az angolszász és szovjet szemléletben rejlett, ugyanis a pilóták előszeretettel lövöldözték a magyar paraszt állatait, valamint a már kilőtt magyar gépek ernyővel ereszkedő személyzetét. A bombázás miatti ellenszenvet keserűséget, károkat meg már nem is kell említenem, ugye. Szóval, ha egy ellenséges gép személyzete földet ért valahol, és a csendőrök, csak késve értek a helyszínre, akkor nagy valószínűséggel, már a helyiek meglincselték a katoná(ka)t.
Mára ennyi, legközelebb a dunakeszi és erdőkertesi gépekről sztorizok.

(1) Horváth Gábor információi alapján

Harcok Vácon

Vácra 1944. december 8-án érkeztek meg a szovjetek. A harckocsizók jelenlegi tudomásom szerint 2 irányból vonultak (Kosdi út, Balassagyarmati út ) A városban több tank is kilövésre kerül. Egy szovjet a diadalív környékén, páncéltörő ágyú által, egy a D.O.M. előtt, kézi páncéltörő fegyverrel(1). A bevonulásnak több német áldozata is volt. Feltételezhetően a Feldherrnhalle páncélgránátosai voltak jelen Vácon és környékén. Ezen a napon, a mai Csányi krt. és Széchenyi utca sarkára érő szovjet harckocsi célba vette az Eötvös utcából a Széchenyi utcára kanyarodó német teherautót,ami a Budapesti főút felé tartott. A járműről fürtökben lógtak a német katonák. A teherautó nem menekülhetett a harckocsi elől, a környékbeli ablakok kitörtek, a teherautó megsemmisült.
A szovjetek részéről a 6. Gárdahadsereg, (Kurkin páncélosai és Pliev lovassága) és a 7. Lövész Gyalogos-hadsereg van jelen a térségben. A szovjetek nem csupán T-34 , hanem több amerikai gyártmányú shermann (feltehetően M4A2) - tankkal is felvonulnak. A város jelentős harcok szintere nem volt, feltehetően ez egy német taktikai hibának köszönhető. Erre abból merek következtetni, hogy sem az (1944.szeptember 22-től épített) Attila I. védelmi vonal kiegészítésében sem a Karola vonal kiegészítésében nem kapott helyet. Az 1944. év decemberi helyzetkép szerint a német-magyar csapatok Budapesttől északra csak az Ipoly folyó mentén és Gödöllő körzetében (Valkó, Isaszeg) vonultatnak fel jelentősebb alakulatokat. Vácon és környékén(Penc, Göd) 1-1 napos akadályt képeznek csupán a szovjetek előtt a főként német alakulatok, azaz a térséget nem védi senki. Valamilyen okból nincs katona a körzetben. A szovjet így elég könnyen jut Vácra, majd onnan Göd és Dunakszi felé kanyarodva a bekerítés lehetőségét vetíti a Gödöllő mellett harcoló magyar (10. Gy.H.O.)-német erőket.Ennek következményeként a hadosztály kénytelen feladni Gödöllőt.

(1) Magyar Néphadsereg iratai 2015/65 (köszönet érte Dr. Számvéber Norbertnek)

Start!

Üdvözlet mindenkinek!

Elég sokáig kacérkodtam a netes-napló létrehozásának gondolatával. Egy idő után ráébredtem, hogy sokkal több hasznos oldala van, mint amennyi negatívumot fel tudnék sorolni. Nos. Nem kell megijedni, itt senki nem fog szívszorító romantikus történeteket, sztorikat olvasni. Itt a szomorú és talán néha kicsit vidám valóság játsza majd a főszerepet.
Az oldalon szeretném megosztani kutatási eredményeimet, többnyire fényképpel illusztrálva.
Hogy az mi is? :)
Néhány éve rájöttem, hogy annak ellenére, hogy közgazdász lettem , elég jelentősen foglalkoztat a történelem. Leginkább a XX. század első fele, hazám harcai. Mielőtt még bárki rámhúzná a lepedőt: militarista, neonáci, vagyi fasiszta jelzőkkel...javasolnám, inkább nézzen kicsit utánnam.
Szerintem, az "amatőr helytörténész" jelző sokkal jobban illik rám.
Miért is? :)
Mert nem a fegyver érdekel, hanem a történelmi szerepének jelentősége: A feltárás során egy-egy tárgy helye, elheyezkedése a földben rengeteg tényre enged következtetni.
Lassan pedig többet járok levéltárba, könyvtárba, bújok be a kiadványok oldalai közé, mint a lövészárkok szomorú mellvédje mögé. Természetesen a szigorú keretek (törvények) közé szorítva űzzük a kutatást a terepen. A lakásom fala nincs teleaggatva mindenféle kütyüvel.....,a papír lassan átveszi a hatalmat :)
Az első bejegyzéseket felvezetőnek szánom, amolyan előzményként tessék értelmezni. Bár nehéz lesz,de megpróbálom több év kutatásának lényegesebb eseményeit egy szálra felfűzni. A kutatásokat melynek egyenes következménye a "VVHKE". A Vác és a város környékének harcait. A környékben jelenleg több repülőgép pontos zuhanási helyét ismerem, ezek többségéről sajnos csak keveset tudok. Célként jelenik meg a gépek pontos helyének meghatározása, kutatása, maradványok összegyűjtése, feldolgozása (...) a leletek múzeum részére való átadása. Akárcsak a harcterek esetén.