Ma megpróbálom a város környezetének 1944-1945 évi katonai vonatkozású légieseményeit összefoglalni. Természetesen mindezt csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül. A Vác felett zajló eseményeket később foglalom össze. Esetleg ha valaki részletesebb adatokra kíváncsi, annak egy e-mailt kell küldenie :)
Nos, a környék felett folyamatos a szövetséges légierő jelenléte, már 1944 03.19. előtt is, ez azért lényeges, mert ekkor még a légvédelem és a légierő nem tekintette célpontnak a szász gépeket, nem lőttek rájuk, ők pedig nem szórták a halált őseink fejére. A náci megszállás azonban mindent megváltoztatott, az angolszász gépek célponttá váltak, a magyar városokra pedig 1944.04.03-tól bombák tonnái hullottak.
A térség felett többször(1943-1944-1945) is elhúztak a bombázók, azok kísérői, valamint az azokat támadó német-magyar vadászok. Ennek oka a Duna földrajzi fekvéséből adódik, a Kanyar kitűnő tájékozódási pontnak bizonyult az olasz bázisról induló, felettünk bombakamrát ürítő, majd a keleti bázisokra igyekvő főként B-24, B-17, Bleinheim bombázók számára. Tudomásom van több Márianosztra közelében lezuhant bombázóról. Egy Bleinheimnek a Naszály oldalában is lennie kell valahol. Váctól 25 km-re Nézsa főterén (Hősök emlékműve) is volt egy zuhanás. Egy angolszász bombázó valahol Göd és Csomád között tűnt el. Varga László szakaszvezetőt pedig 1944. december 11-én látták utoljára Vác felett Bf-109 ( kép: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/me-109.html ) gépével. Timler Ferenc szkv. pedig 1945.01.11-én halt hősi halált Visegrádnál. Sajnos az itt felsoroltakról nagyon keveset tudok. Ha valakinek van tudomása a felsoroltakról, vagy csak hallott egy gép lezuhanásáról, kérem szóljon, sokat segítene. Akárcsak egy kollégám mai története, bár lehet, hogy ott a az egyik Márianosztrai ,1944 junius 27-i, 42-30106-os 301. BG B-17F-85-BO "Willy" (a típus: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/b-17.html ) (előtte: "Sloppy Piss Willy" (1)becenévre hallgató (az említett gép egy alkatrésze: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/myalbum/photo.php?lid=18577
) gépéről van szó. Kollégám egy szokolyai gépről mesélt ami a település közelében zuhant le, a környék lakói pedig csemegéztek a maradványokból, kinek épp mire volt szüksége a ház bővítésénél. Mindezek mellett gyakorta hallani történeteket, néger pilótákról, személyzetről... sajnos ezek többsége csak a legenda kategóriába sorolható, ama oknál fogva, hogy 1944-1945. évek Amerikában még erősen rasszista időszaknak számítottak, így a színesbőrűek maximum csak kisegítő munkákat végezhettek a gépek körül. Én csupán egy színesbőrűekből toborzott alakulatról tudok, akik vadászként vettek részt a háborúban. Valószínűleg a magyarok akkortájt nem sok négert láttak, s számukra már a kreolbőrű latinamerikai is annak számított.
Mindezek mellett van hírem repülő zuhanásról Göd, Dunakszei, Őrbottyán, Erdőkertes településkről is. Természetesen a repertoár ennél jóval szélesebb, de most a környékére koncentrálok. :)
Gödön egy szovjet bombázó és egy német vadász ért földet. A német gép 1944. júliusában zuhant a település északi részén a mai 2-es főút területére. Maradványait feltételezhetően egy ott állomásozó léggömbös alakulat ( a Duna két oldalá léggömböket engedtek fel, közé hállót feszítettek, így akadályozva a szövetségesek terveit a Duna elaknázásában.) tüntethette el. A szovjet gép 5 fős legénységével a levegőben kigyulladt, darabokra hullott, mivel a légvédelem eltalálta. A személyzet nagyrésze nem élte túl az ugrást. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar lakosság nem igazán volt lojális a repülők személyzete irányába. Ennek oka talán az angolszász és szovjet szemléletben rejlett, ugyanis a pilóták előszeretettel lövöldözték a magyar paraszt állatait, valamint a már kilőtt magyar gépek ernyővel ereszkedő személyzetét. A bombázás miatti ellenszenvet keserűséget, károkat meg már nem is kell említenem, ugye. Szóval, ha egy ellenséges gép személyzete földet ért valahol, és a csendőrök, csak késve értek a helyszínre, akkor nagy valószínűséggel, már a helyiek meglincselték a katoná(ka)t.
Mára ennyi, legközelebb a dunakeszi és erdőkertesi gépekről sztorizok.
Nos, a környék felett folyamatos a szövetséges légierő jelenléte, már 1944 03.19. előtt is, ez azért lényeges, mert ekkor még a légvédelem és a légierő nem tekintette célpontnak a szász gépeket, nem lőttek rájuk, ők pedig nem szórták a halált őseink fejére. A náci megszállás azonban mindent megváltoztatott, az angolszász gépek célponttá váltak, a magyar városokra pedig 1944.04.03-tól bombák tonnái hullottak.
A térség felett többször(1943-1944-1945) is elhúztak a bombázók, azok kísérői, valamint az azokat támadó német-magyar vadászok. Ennek oka a Duna földrajzi fekvéséből adódik, a Kanyar kitűnő tájékozódási pontnak bizonyult az olasz bázisról induló, felettünk bombakamrát ürítő, majd a keleti bázisokra igyekvő főként B-24, B-17, Bleinheim bombázók számára. Tudomásom van több Márianosztra közelében lezuhant bombázóról. Egy Bleinheimnek a Naszály oldalában is lennie kell valahol. Váctól 25 km-re Nézsa főterén (Hősök emlékműve) is volt egy zuhanás. Egy angolszász bombázó valahol Göd és Csomád között tűnt el. Varga László szakaszvezetőt pedig 1944. december 11-én látták utoljára Vác felett Bf-109 ( kép: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/me-109.html ) gépével. Timler Ferenc szkv. pedig 1945.01.11-én halt hősi halált Visegrádnál. Sajnos az itt felsoroltakról nagyon keveset tudok. Ha valakinek van tudomása a felsoroltakról, vagy csak hallott egy gép lezuhanásáról, kérem szóljon, sokat segítene. Akárcsak egy kollégám mai története, bár lehet, hogy ott a az egyik Márianosztrai ,1944 junius 27-i, 42-30106-os 301. BG B-17F-85-BO "Willy" (a típus: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/kepek/planes/b-17.html ) (előtte: "Sloppy Piss Willy" (1)becenévre hallgató (az említett gép egy alkatrésze: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/myalbum/photo.php?lid=18577
) gépéről van szó. Kollégám egy szokolyai gépről mesélt ami a település közelében zuhant le, a környék lakói pedig csemegéztek a maradványokból, kinek épp mire volt szüksége a ház bővítésénél. Mindezek mellett gyakorta hallani történeteket, néger pilótákról, személyzetről... sajnos ezek többsége csak a legenda kategóriába sorolható, ama oknál fogva, hogy 1944-1945. évek Amerikában még erősen rasszista időszaknak számítottak, így a színesbőrűek maximum csak kisegítő munkákat végezhettek a gépek körül. Én csupán egy színesbőrűekből toborzott alakulatról tudok, akik vadászként vettek részt a háborúban. Valószínűleg a magyarok akkortájt nem sok négert láttak, s számukra már a kreolbőrű latinamerikai is annak számított.
Mindezek mellett van hírem repülő zuhanásról Göd, Dunakszei, Őrbottyán, Erdőkertes településkről is. Természetesen a repertoár ennél jóval szélesebb, de most a környékére koncentrálok. :)
Gödön egy szovjet bombázó és egy német vadász ért földet. A német gép 1944. júliusában zuhant a település északi részén a mai 2-es főút területére. Maradványait feltételezhetően egy ott állomásozó léggömbös alakulat ( a Duna két oldalá léggömböket engedtek fel, közé hállót feszítettek, így akadályozva a szövetségesek terveit a Duna elaknázásában.) tüntethette el. A szovjet gép 5 fős legénységével a levegőben kigyulladt, darabokra hullott, mivel a légvédelem eltalálta. A személyzet nagyrésze nem élte túl az ugrást. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar lakosság nem igazán volt lojális a repülők személyzete irányába. Ennek oka talán az angolszász és szovjet szemléletben rejlett, ugyanis a pilóták előszeretettel lövöldözték a magyar paraszt állatait, valamint a már kilőtt magyar gépek ernyővel ereszkedő személyzetét. A bombázás miatti ellenszenvet keserűséget, károkat meg már nem is kell említenem, ugye. Szóval, ha egy ellenséges gép személyzete földet ért valahol, és a csendőrök, csak késve értek a helyszínre, akkor nagy valószínűséggel, már a helyiek meglincselték a katoná(ka)t.
Mára ennyi, legközelebb a dunakeszi és erdőkertesi gépekről sztorizok.
(1) Horváth Gábor információi alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése